Miért kell hülyének nézni????

Ismerős az érzés, amikor valaki mosolyogva ígér meg valamit és utána éppen azt teszi, amire megkérted, hogy ne tegye vagy éppen arra kérted, hogy tegye és mégsem teszi?
Kimondhatatlanul rossz érzés, egyszerűen hülyének néztek, semmibe vették a kérésedet.
Mennyivel rosszabb, ha olyan embertő kapod ezt, aki a családod tagja, akiben megbízol, akit szeretsz? Sokkal.
Hála az égnek én nem ismertem ezt az érzést, egészen eddig, amíg leendő anyósomat meg nem ismertem ;) A rossz szomszédság török átok, de a rossz anyósokat kitől kaptuk? Elbeszélgetnék vele... :D A kedves mama az évek folyamán tökélyre fejlesztette ezt a tudását, kérünk valamit, megígéri, hogy úgy lesz, aztán 2 nap múlva szembesülünk azzal, hogy a kérésünk egyik fülén be, másikon ki. Ezek általában nem nagy dolgok, de mivel én azt hoztam otthonról, hogy mindenkinek van saját magánszférája, kurvára fel tud idegesíteni, ha ő ezt a kérésem ellenére sem tiszteli. Hát ma is ez történt, rohadt nagy pechje, hogy olyan stresszes időszakban talált meg ezzel engem és a fiát is, hogy örülhet, ha a fia szóba fog vele állni a következő hetekben és ha meg is teszi, az is csak az én nyomásomra lesz, mert hát "csak az anyja..." A legrosszabb ez egészben, hogy én nagyon szeretem anyós és apóst is, alapjába véve nagyon jó fejek. De ez a rossz szokásuk, hogy a 33 éves fiukat gyereknek nézik, ez nem fér a fejembe. Azt is roppantul rühellem, hogy öcsinek szólítják, olyan degradáló....
Ha már így körbeírtam, leírom a konkrét esetet, ami mint mondottam nem túl nagy dolog, de a lényege az, hogy DIREKT kértük.... Költözés előtt állunk, mi el, anyósék a mi házunkba, még nem vettük meg a házat, ahova remélhetőleg költözni fogunk, holnap megyünk az ügyvédhez. De ők már napok óta költöznek hozzánk, kamrába, kazánházba (a lakásba csak azért nem, mert pont amiatt, hogy mindenbe beleütik az orrukat, nincs már kulcsuk ;) ). Persze így vizsgaidőszak közepén az sem kellemes, hogy a cuccaimat kell menekíteni előlük, hogy ne pakolgassák össze-vissza, ergó kurvára nincs arra időm, hogy a napozóágyamat biztonságos helyre menekítsem, mert a műanyag felületét már egyszer végigszántották a betonon... Egyet kértünk, a garázsba ne pakoljanak, mert 1. kell ott nekünk is a hely 2. ilyen jégesős időben, nem hátrány, ha a kocsi garázsban éjszakázik 3. aki vett már házat, hitel rásegítéssel, tudja, hogy nem 3 hét alatt zajlik a tortúra, vagyis tömérdek idejük lesz még pakolni. Hazaértünk ma azután a nap után, amikor én vizsgáztam, Józsi dolgozott, és az adásvételi szerződést egyeztette egész nap az ügyvéddel, bankkal, apukámmal karöltve, szóval én elég jól viseltem a nap megpróbáltatásait, de az én birkatürelmű Kedvesem, soha nem látott módon volt ideges. Meglátta, hogy a garázs tele a lomokkal... Feltettem a szokásos kérdésemet, hogy felvázolja e a problémánkat az anyjáéknak, vagy rám hagyja. Mindketten vagyis mindenki tudja, hogy jobban járunk, ha magára vállalja ezt a feladatot, bár rendszerint egy idő után én is bekapcsolódok az akkor már elég heves vitába. Ma ez a pont akkor következett be, amikor anyósom egy renyhe vállrándítással konstatálta nemtetszésünket, hogy kifejezett kérésünk ellenére odapakoltak. Kor iránti tisztelet ide vagy oda (joggal gondolhatjátok, hogy nincs meg bennem, de megnyugtatok mindenkit, hogy megvan) felszólítottam, hogy ne rángassa a vállát. Ezt utólag érzem én, hogy kemény volt... Persze aztán következtek a hárítások, hogy de azt mondtátok, hogy 3 hét múlva költözhetünk - valóban azt mondtuk, hogy 3 hét múlva, de nem azt hogy költözhetünk, hanem lehet elkezdeni pakolGATni- hogy elfér még a kocsi meg a bicajotok is etc. De azt, hogy a hangsúly nem a kocsin meg a bicajon van, hanem a kifejezett kérésünkön, ezt egyik sem értette meg.... Ilyenkor elgondolkozok, hogy tényleg ennyire hülyék vagy csak tettetik? Apósom egyébként a félrebeszélés mestere, most is azzal jött vagy 100-szor, hogy de nagy probléma, hogy nem fér el a bicajunk. Teszem hozzá, neki azt is tiszteletben kellene tartania, hogyha nekünk az lenne a probléma. Úgy jöttünk el, hogy Józsi közölte, hogy "menjünk, mert ezek úgysem értik meg", én elköszöntem, de választ nem hallottunk. Kurva szarul érzem magam azóta is, mert így is vágtuk a centit, hogy mikor költözünk el már innen, de most perzselni lenne kedvem, mert a vágás túl lassú.... Józsi extra rosszul érzi magát, mert olyanokat vágtak a fejünkhöz, hogy muszáj nekik csinálni, mert Józsi nem segít. Megnyugtattam őket azért, hogy ha nem nyalják ki 25 éven keresztül a seggét, akkor talán meg tudna fogni 1 bútort.... Valóban nem segít, 6 után esik haza minden nap, se kedve, se ideje a kertben dolgozni, hétvégén örül, hogy él, de ezen nem tudom, hogy mit lepődnek meg, soha, de soha nem dolgozott itthon, ő volt a szegény gyerek, mikor a nagyszülőknél be kellett hordani a kukoricát és anyósom bevallása szerint azóta van ínhüvelygyulladása a bal kezén és azóta szokott fájni a dereka. Aztán kiterjesztették, rám is, tehát hogy nem segítünk, akkor a szokásos módon hárítottam a dolgot, hogy lehet helyettem járni vizsgázni, akkor talán több dologra lenne időm. (akkor sem a kert lenne az első, de pssztt :D ) Nem úgy kell elképzelni, hogy retekben, mocsokban élünk... és a kertünk is rendezett. :)
Joggal várhatom el, hogy tiszteljenek emberek, akiket én tisztelek? Vagy ez a mai világban egy utópia? Pedig nem is mai csirkék... Vagy pont ez a baj?? Itt gondolkodom ezen, már 6-8 órája és nem tudok rájönni ezekre a kérdésekre. És a legfőbb kérdés: Miért kell hülyének nézni????

P.S.: Azt még a vita hevében megkérdezte Józsi, hogy ha odavisszük a leendő gyerekünket, akkor a kifejezett kérésünk ellenére megetetik-e majd pl. meggyel. Ezért is szeretem vagy ezért is szeretem? Olyan előrelátó és gondoskodó... :D Tudom, hogy együtt túl leszünk ezeken a rémes napokon. :)